Somogyvámos

Somogyvámos történelme az avar időkbe nyúlik vissza: a Táncsics utcában például e kor temetőjének nyomaira bukkantak az 1940-es években, amikor az építkezések során csontokat, cserépedényeket, lószerszámot találtak. 1968-ban kezdték el a falu közelében lévő Ihász-dűlőben álló középkori templomrom régészeti feltárását. A középkorban a mai Somogyvámos határában egy Csopak nevű falu feküdt, amely 1237-ben részben a szentmártoni apátság birtoka volt - erről írásos emlékek is fennmaradtak. A hódoltság alatt azonban teljesen elpusztult az a település, majd lassan a neve is feledésbe merült. A közelében azonban akkor már állt Vámos falu, ahol most a román stílusú templom romjait találjuk. Az 1575-ös adólajstrom Vámosfalva néven jegyezte fel az utókornak.

A XVI. század végén Nagy István, azt követően a Gyulaffy család , Jankovich István, majd a Niczky család birtokolta. A falu 1856-ban került Kund Vincze tulajdonába, s az ő leszármazottaié maradt még a huszadik században is. A Kund család birtokán 1906-tól egy bérlő, özv. Lővensohn Ernőné gazdálkodott, s nem is akárhogyan. A gazdaságot a kor színvonalának megfelelő legmodernebb eszközökkel szerelte fel: gőzcséplővel, benzines szántógéppel és gőzmalommal dolgoztak. A birtoknak gazdag állatállománya, valamint tenyésztésre is berendezett halastava volt. A községhez tartozó Gilye területén a XV. században a Töli család bírta a földeket, ám idővel az is a Jankovichokhoz került. Már a tatárjárás előtt is fennállott Remetepuszta, amely előbb apátsági, azt követően királyi birtok volt, majd később földesura lett Guary Gábor és Póka Miklós. Csak jóval később, a XIX. században épült fel Vincze-major.

Csodálatos élet

A kultúrház falán tábla hirdeti, hogy itt írta a XX. század legnagyobb hatású írója a Csodálatos élet című regényét. A jelző kissé túlzónak tűnik, de csak két véleményt idézek Szabó Dezsőről: „Olyan író volt, akinek nem műve, hanem annak hatása a fontos”(Keresztúri Dezső). „Alakja nélkül nem lehet elmondani a két világháború közötti magyar irodalom történetét” (Hegedűs Géza).

Szabó Dezső 1879. június 10.-én született Kolozsváron Szabó József és Mille Mária 10. gyermekeként. Tanulmányait 8 évesen kezdi a kolozsvári Farkas utcai Református kollégiumban. 1899-ben színjeles eredménnyel leérettségizik, Budapestre költözik, ahol joghallgatónak tanul. Az iskolában nem találja a helyét, ezért házitanítónak szerződik Buttler báró birtokára. 1900 szeptemberében újra az iskolapadba ül, megkezdi tanulmányait az Eötvös József Kollégiumban. 1903-ban a Magyar Nyelvőrben megjelenik első önálló írása a Csíkszentdomonkosi nyelvjárás.

1904-ben leteszi vizsgáit és elkezdi tanári pályafutását. Egy évet ösztöndíjjal Párizsban tölt.

Amikor Székesfehérváron tanít, rendszeresen publikál a Fejér Megyei Naplóban. Párbajvétség miatt áthelyezik Nagyváradra, majd Székelyudvarhelyen tanít. 1911-ben már a kor leghíresebb irodalmi lapjában, a Nyugatban is megjelentetik írásait. Különböző problémák miatt folyamatosan áthelyezik: Sümeg, Ungvár, Lőcse iskoláiban tanít. Ekkor már tart az I. világháború. Szabó Dezsőt is besorozzák, de az ungvári iskolaorvosnak köszönhetően a tényleges behívástól megmenekül.

Első regénye a Nincs menekvés 1917-ben jelent meg, rá két évre pedig a második, az Elsodort falu. Ekkor már Budapesten él.

1920 nyarán érkezik Somogyvámosra. Hasprai tanító úr rendelkezésére bocsátja az üresen álló iskola épületét .Eredetileg a Megered az eső-t akarja megírni, amely a forradalmakat és a harcokat mutatná be. Szándékát azonban megváltoztatta, amelyről ezt írja: „És akkor a falu megfogta kezem, ezer szelíd dolgát berakosgatta a szemeimbe, pihentető nagy csendjét végighúzta a lelkemen… itt én mesélek neked.” A nyár az író számára vidám mulatozásokkal  és a környéken való kirándulásokkal telik, és közben elkészül a Csodálatos élet. A kritikusok a művet meseregénynek, vagy népmeséből gyúrt regénynek nevezik, amely filozofikus és költői igénnyel van megírva.

A 20-as években több folyóiratban is megjelennek írásai. 1921 legvégén megjelenik novelláskötete, az Ölj!. Elbeszéléseit a JAJ kötetben adja ki 1923 novemberében. Segítség címmel háromkötetes regényt ír, amelyen két évig dolgozik.  Olaszországi élményeit foglalja össze az 1926-os Tenger és temető című novellagyűjteményében. Egyre több előadást tart különböző témakörökben. 1928-ban főmunkatársa lesz Bajcsy Zsilinszky Endre lapjának, az Előörsnek.1931-ben megjelenik színdarabja Az elítéltek, a Megered az eső  című regénye amelyet Somogyvámoson tervezett megírni, majd a Karácsony Kolozsvárt is elkészül. A következő év termése a Feltámadás Makucskán. 1934-ben jelenik meg  A kötél legendája

című kisregénye. Ennek története Budapesten játszódik, de főhőse Ánizs Péter parasztszülők gyermekeként Somogyvámoson született, és falunkban tölti fiatal korát.

1934-től minden írása a Ludas Mátyás Füzetekben jelenik meg egészen 1942-ig, amikor is a háború  miatti papírhiány a Füzetek megszűnését okozza.

60. születésnapját fényes keretek között ünneplik meg az ország számos pontján. A fő ünnepen minden vármegye képviseltette magát. 1939-ben boltokba kerül a háromkötetes

Az egész látóhatár. A háború alatt sok előadást tart. 1943-ban kiadja a Levelek Kolozsvárra kötetét. 1944-ban a Magyar Ünnep című lapban publikál.

A fővárosért folyó harcok miatt 1944. végén leköltözik a lakása alatti pincébe. Itt éri a halál 1945. január 13.-án. Eltemetni csak 10 nap múlva tudják, amikor a ház felszabadul.

Önéletrajzi regénye az Életeim csak jóval halála után jelenik meg.

Radó Attila

Egy kis történelem

A faluban feltárt avar temető és az Ihász-dülőben emelkedő Pusztatorony, egy XII. századi templom romja a korai megtelepedés bizonyítékai. A középkorban a mai Somogyvámos határában Csopak nevű falu feküdt, amely 1237-ben részben a szentmártoni apátság birtoka volt. A település a hódoltság alatt teljesen elpusztult, a neve is feledésbe merült. Remetepuszta már a tatár járás előtt is létezett apátsági majd királyibirtokként a területen. Az egykori Vámos falu korábbi helye a templomrom körül volt. Az 1575-ös adólajstrom Vámosfalva néven jegyezte fel 6 portával. A hódoltság megszűnésével 1715-ben 11 háztartást írtak össze.A falu xx. Századi történetét a két világháború, az azokat követő földreformok, majd a szövetkezeti mozgalom kibontakozása jellemzi. 1945 után a falu nagy fejlődést él át, burkolt utak, új iskola, 1961-ben villamoshálózat, vezetékes ivóvíz. A 1990-évek elején kiépült a telefon és a vezetékes földgáz hálózat is a településen.

A község 1990 óta saját önkormányzattal rendelkezik. A közel húsz esztendő látványos változásokat hozott a falu életébe. A falukép egyre inkább rendezett, tiszta utcák, többségében portalanított utak várják az ideköltözőket és természetesen az idelátogató turistákat.

Somogyvámos idegenforgalma ‘93 előtt nem volt számottevő, hiszen egy többnyire elöregedőben lévő, szokványos somogyi zsáktelepülés képét mutatta. Krisna-völgy a letelepedésével és kiemelkedő gyorsaságú fejlesztésével, valamint az európai szintű egyediségével a faluba egyre több látogatót vonzott . A Völgyet meglátogató évi 30.000 turista a falu számára is sokat jelent.